„Derenki Búcsú”
2019. július 28. (vasárnap)
a volt lengyel történelmi faluban, az Aggteleki Nemzeti Park területén.
Az idén volt 302 éve, hogy a lengyel górálok letelepedtek Derenken, mivel 1717 évre datálják a falu benépesedését – podhaléből származó górálokkal (hegyi lakosság), akik főképpen Białka Tatrzańskából, Bukowina Tatrzańskából és Fekete Hegyről (Czarna Góra) származtak. A falu magyar lakosai 1711-ben mind kihaltak pestis járvány következtében. A falu a Bodva folyó völgyben fekszik, 400 méterre a tengerszint felett, 1 km-re a Szlovák határtól, Borsod-Abaúj-Zemplény megye területén. A falu lélekszáma 500 fő volt. A falu szerkezete központ nélküli, egyszerű egy főutcás volt. A házak a melléképületekkel együtt a 1,5 km hosszú utca két oldalán helyezkedtek. Az a tény, hogy Derenk völgyben feküdt nem csak nehezítette, de később ellehetetlenítette a falu bővítését. A lakosok a gyermekeik részére elkezdték építeni a házakat a saját portájukon, ami a teljes falu beépítéséhez vezetett. Ezt a folyamatot megállította az első világháború, amikor a szegény lakosság egy része katonának bevonult és részvételéért máshol földet kapták. Menetközben a falu elérte a végleges formáját. A falu lakossága felépítette az iskolát és a templomot is. A falu 1943-ig 200 éven át lengyelnyelvű lakta lakosokból ált. 1938-ban Horthy Miklós kormányzó bővíteni szándékozta, a már meglévő vadász területeit, elkezdte fokozatosan kitelepíteni a lengyel lakosságot. 1943-ban az egész falut földdel egyenlővé tette, csak az iskola maradt meg, mely vadászházként szolgált számára. A lakosságot főképpen Emődre, Ládabesenyőre, valamint Istvánmajor, Mezőnyarad, Szendrő, Tiszaszederkény, Tóharaszt és Vatta községekbe telepítettek ki. Így szűnt meg ez a Magyarországon egyedülálló lengyel nyelvű közösség, melynek lakosai, közel 300 éven át megőrizték a lengyel etnikai identitásukat és a nyelvet.
A mai kor számára a faluból megmaradt egy kápolna, amely a templom helyére építettek valamint az iskola épülete, melyben a múzeum található, és a temető. Minden évben, 1991-óta a Magyarországon fekvő legrégebbi lengyel falu romjain, általában július harmadik vasárnapján, a magyarországi lengyelség búcsúját rendezik meg.
Szolnoki klubtagok megérkeznek Derenkre és útközben a buszon megismerkedtek Derenk történelmével
Az ünnepség helyszínéhez vezető úton a régi Derenkről a volt iskola épületben pedig a lengyel és a magyar történelem híres asszonyairól láthattunk kiállítást.
A Lengyelországból érkezett zászlóvivők és a Szolnoki Klub tagjai
Az ünnepi köszöntőt Bátori Zsolt az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke tartotta a szép számú lengyel, szlovák valamint magyarországi lengyelség és az érdeklődő magyar barátainknak.
Ünnepélyes kétnyelvű szentmise, magyarországi zarándokok és Lengyelországból nagy létszámmal érkezett vendégek részvételével
A Szolnoki Lengyel – Magyar Klub tagjai elindulnak a temetőbe leróni tiszteletüket a több mint 300 éve ide települt ősök sírjainál.
Mint minden évben a temetőben rövid közös ima után elhelyeztük a tisztelet virágait.
Közös beszélgetés és kapcsolatok ápólása, újak kialakítása a magyarországi lengyelség szervezeti között az együtt töltött rövid időben.
Kora délutáni órákban elkezdődött a kulturális program.
Felléptek:
- Drenka Polska folklór együttes
- Emődi Pincegazdák ének együttes
- Lengyelországból érkezett góral együttes
A program a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság, és a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával valósult meg, melyet ezúton is köszönünk!
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.