MEGHÍVÓ – Hagyományos Lengyel Karácsony

image_pdfimage_print

Kedves Klubtagok, kedves Barátaink!

A közelgő Karácsonyi ünnepek alkalmából a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat és a Lengyel – Magyar Klub szeretettel meghívja Önt és kedves családját a „Hagyományos Lengyel Karácsony” ünnepségére. A Szolnoki VÁRTEMPLOM-ban a hagyományos kétnyelvű szentmisén ünnepélyes keretek között megáldásra kerül Szent II. János Pál pápa szobra!

Czarna Madonna

 

A lengyel kultúrával ismerkedtek a gyerekek a Tiszaligetben

image_pdfimage_print
A lengyel kultúrával, nyelvvel és hagyományokkal ismerkedtek a gyerekek öt napon keresztül a Tiszaligetben.

A Szolnoki Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat táborába olyanok jelentkeztek, akik vagy lengyelek leszármazottai, vagy érdeklődnek az ország kultúrája, történelme iránt.

A cél, a lengyelséget a lengyel származásúakban erősíteni, a magyarokkal pedig megismertetni – mondta el honlapunknak Bátori Zsolt, a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.

– A táborban egyszerre kapott helyet az oktatás és a játék, vaktérképen gyakorolt a mintegy húsz résztvevő gyerek, emellett lengyel dalokat, táncokat tanultak, zászlót, kalapot, virágkoszorút készítettek – sorolta az elnök.

A nagy sikerre való tekintettel a szervezők azt tervezik, a jövőben két hétre bővítenék a tábort, remélik, egyszer úgy is megrendezhetik, hogy egy hetet Lengyelországban, egy hetet Magyarországon töltenének a táborozók.

Az első lengyel–magyar tábort a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat szervezte, egyrészt saját forrásból, másrészt az Emmi­ támogatásából.

Forrás: https://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kultura-jasz-nagykun-szolnok/lengyel-kulturaval-ismerkedtek-gyerekek-tiszaligetben-797323/

Szolnok TV – Híróra – 2017-08-11

image_pdfimage_print
A lengyel kultúrával, nyelvvel és hagyományokkal ismerkedtek a gyerekek öt napon keresztül a Tiszaligetben. Melynek egyik napján a Szolnok TV is riportot készített. A riport kb 18. perctől látható.
A Szolnoki Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat táborába olyanok jelentkeztek, akik vagy lengyelek leszármazottai, vagy érdeklődnek az ország kultúrája, történelme iránt.

Szolnoki csata – Wysocki Józef a magyarországi hadjáratban 1848-49

image_pdfimage_print

„Veletek harcoltunk…nem mint zsoldosok, nem a saját személyes céljainkért, hanem abban a reményben, hogy Ti sikeretek, s ebben a mi részvételünk is, alapja lesz annak a további harcnak, mely életünk szakadatlan célja: harc Lengyelország függetlenségéért…”
A magyarokhoz intézett felhívásában ezzel a vallomással fejezi be Wysocki magyarországi hadi pályafutását 1849. augusztus 20-án, elhagyva a vérző magyar földet. Ebbe az egy mondatba tömörítve fejezte ki azt az eszmét, melynek jegyében a lengyelek közel egy évig harcoltak együtt a magyarokkal a közös ellenség ellen, s bár a túlerő által legyőzetve távoztak, örök emléket hagytak maguk után, amelyet nemzeteink a mai napig őriznek.
A magyarok Wysockiról aránylag keveset tudnak, s nem sokkal többet a lengyelek sem. Hosszú időn keresztül elhalványította alakját az 1831-es híres tábornokok és a magyar szabadságharc vezéreinek dicsősége és tekintélye
Wysocki 1848 októberében érkezett Magyarországra Lvov és Krakkó városi tanácsai küldöttségének az élén, hogy megbeszéléseket folytasson a magyar kormánnyal. Célja valószínűleg az volt, hogy lengyel fegyveres erőket hozzanak létre Magyarországon, s hogy lengyel-magyar katonai és politikai együttműködést alakítsanak ki.

Józef Wysocki mögött ebben az időben már hosszabb politikai és katonai tevékenység állt.
A honvédseregben Wysocki dicsőséges katonai pályát futott be. Szolnok alatt Damjanich hadosztályában, mint egy magyar dandár parancsnoka vett részt, s alapvető szerepe volt a csata lefolyásában. A tavaszi offenzíva idején minden ütközetben részt vesz, mint annak a magyar hadosztály parancsnoka, melyhez a lengyel légió is tartozik.

1848 decemberétől 1849 májusáig Wysocki őrnagy tábornokká lép elő. Minden előléptetése magyar hadvezetés elismerésének kifejezése egy-egy konkrét cselekedetéért. Az Arad alatti harcokért alezredesnek nevezik ki, a Szolnok alatti ütközetért ezredesnek, s a tavaszi offenzíva csatáiért tábornoknak.
Politikai indítékokból vagy talán személyes irigységtől indíttatva ellenségei Wysockit gyenge, erőtlen karakterű, könnyen mások befolyása alá kerülő, tanácstalan és katonai tehetség híján lévő emberként jellemezték. A szembesítésnél e megállapításokból igen kevés állja meg a helyét. Wysocki lényegében tényleg szelíd, nincs benne semmi az alárendeltjeiből, félelemből kevert tekintélyt kiváltó félelmes vezérből. De gyenge sem volt. Erre mutat szívós harca a viszontagságok ellen, akár a magyar kormánnyal való tárgyalások időszakát nézzük, akár hadi és nevelői tevékenységét, szervezői működését, egész katonai pályáját, vagy azt a kitüntető véleményt, melyet Kossuth adott róla – mind, mind azt bizonyítják, hogy Wysocki nem volt sem gyenge, sem tehetségtelen ember.

A Szolnok alatti bravúros rohamáról ismert Poninski, az 1. ulánus ezred parancsnoka grófi címe ellenére a felettese iránt érzett lojalitását kifejezve a háború végén ezt írta: „Az áldozatkész és tiszteletreméltó Wysocki… nagyon demokratikusan tekintett a katonákra”, bajtársainak nevezte őket, és szemrehányást tett a tiszteknek, ha azok alárendeltjeiket bántalmazták.
Wysockinak valóban ilyen szemlélete volt. A katonát egyenruhába öltözött, s a haza védelmében kezébe fegyvert fogó állampolgárnak tekintette, a hadsereget pedig olyan eszköznek, mely a szabadság kivívásának célját szolgálja.
Wysocki mint politikus, és mint közéleti személyiségi is jobban megértette más tiszteknél, az ebben a különös lengyel környezetben uralkodó szellemet.
Olyan nagy szavakat – mint a haza, szabadság, demokrácia – nagyon ritkán használt. Ezeket szentnek tartotta, melyeket a katona szíve mélyén őriz, s melyek nem hétköznapi használatra szolgálnak. De egyszerű katonaszóval, mintegy véletlenül és kelletlenül odavetett szavakkal mindig elérte, amit akart.

Wysocki alacsony termetű, csúnya, vörös arcú ember volt. Rosszul ülte meg a lovat, kajlán nézett ki rajta. A huszárok, a született lovaskatonák kiviccelték, utánozták, karjukkal hadonásztak, hátukat meggörbítették, – de mintegy e hibák ellensúlyozására hozzátették: igen… de az aztán ember! – és ujjukkal a homlokukra mutattak.
A harcba hidegvérrel és személyes bátorsággal tűnt ki. Példájával képes volt magával ragadni a katonákat, akik abban a mély meggyőződésben, hogy dicsőségben és győzelembe vezeti őket, ingadozás nélkül követték a tűzbe
Nem volt nagy kaliberű vezér, nem volt stratéga, ilyen tekintetben nem volt hasonlítható össze sem a vakmerő Bemmel, sem a meggondolt Dembinskitvel, vagy akár Görgeyvel. A csatamezőn, melyet „tábornoki tekintetével” mért fel, kitűnően boldogult. Amikor azonban szem elől vesztette a terepet, s távolról kellett irányítania a csapatokat, magbiztonságát elvesztette.

Wysocki nem félt a felelősségtől. Damjanich Szolnok alatt ingadozott az ütközet megindításával. Háromszor adott parancsot a támadásra, s mindháromszor azonnal vissza is vonta. A helyzet azonban nem tűrt halasztást. Az osztrák tüzérség komoly veszteséget mért a zászlóaljakra, melyek kezdtek megingani. Az Abonyba küldött szerelvény Ottinger lovasságát hozza. Mindezt mérlegelve a hős Wysocki – amint őt Klapka nevezte – megtöri a parancsnokok ingadozását és a honvéd zászlóalj élén támadásba, veti magát. Példáját követve támadásra indul a többi zászlóalj is. Az ellenség védelmét áttörték, Vécsey elfoglalta a hidat, a várost pedig bevették. Amire Ottinger egysége a segítséggel megérkezett, már késő volt. Wysocki pontosan meghatározta az ütközet megkezdésének utolsó lehetséges pillanatát.

A háború végső szakasza aláásta Wysocki egészségét. Rossz egészségi állapota arra készteti, hogy lemondó jelentést írjon. Kossuth, aki Wysockit önzetlenségéért és a demokrácia iránti odaadásáért nagyra becsülte – nem fogadja el lemondó nyilatkozatát. Ezt abban a felemelő hangú, Wysockihoz teljes bizalommal forduló levelében fejezi ki, mely az alábbi szavakban fejeződik be: „Marad Tábornok Úr! Tartsd magadnál a parancsnokságot, melyet bizalommal helyeztem kezeidbe. Tarts ki mellettem. Megmentjük a hazát és a szabadságot. Számítok rá, hogy Ön nem hagy el engem.”

Wysocki a felkelés vezére mellett végig kitartott. Fedezi az országot Szegednél elhagyó csapatokat, s részt vesz a szőnyi ütközetben. A betegségtől erőtlenül, kocsin teszi meg a csatához vezető tragikus utat. Itt vállalja magára utolsó katonai kötelességét – Kossuthnak és a magyar kormány megmaradt tagjainak a török határig való fegyveres kíséretét – ezzel be is fejezve katonai pályáját.

Wysocki becsülettel harcolt a magyar ügyért, mert felfedezte, hogy az ellenség közös, s mert mint annyian Ő is arra számított, hogy a harcot, s egyben a felszabadított magyarok segítségét is át lehet plántálni Lengyelországba. Mély demokratizmusa, haza és szabadság szeretete nagyon sok barátot szerzett neki a magyar hazafiak közül.

Orsovánál a még szabad magyar föld utolsó darabkáján a már idézett magyar néphez szóló felhívását ezekkel a szavakkal fejezte be: „Őrizzétek meg nemes szívetekben annak emlékét, hogy eljöttünk veszélyben lévő hazátokba…”

A magyar nép megőrizte, és nemzedékről-nemzedékre hagyományozta a Magyarország szabadságáért harcolt lengyelek mai napig is frissen élő emlékezetét.

Nem volt géniusz, hanem nemes szívű ember, jó katona, aki minden erejét a szabadság kivívásáért áldozta, s aki senkit sem fosztott meg attól a megtiszteltetéstől, hogy hazáját szolgálhassa.

Magyarországról való távozása után Törökországban Wysockit a többi magyar menekülttel internálták.
Utolsó éveit a párizsi szent Kázmér menhelyen tölti, s ott is hal meg 1873 december 31-én.

Hagyományos Lengyel Karácsony

image_pdfimage_print

A program első résztvevői, „Pleśnioki” betlehemes együttes Dél-Lengyelországból,
a Tarnów melletti Pleśna községből december 9-én megérkezett. Még aznap 18 fős
együttes tagjai Janusz Jarząb Közgyülés elnök Úr vezetésével megtekintették
a Szolnoki Reptár Interaktív Repülés Történeti Múzeumot

…és a Szolnoki Sőrárium Múzeumot.

A pleśnai Kulturális Központban működő betlehemes csoport célja a betlehemezés hagyományának életben tartása, a kulturális identitás erősítése, megtartásának elősegítése.

„Énekeljük együtt” – közös lengyel és magyar karácsonyi
énekek eléneklése a „Pleśnioki” együttes közreműködésével.

A szentmisén résztvevőket megtisztelte jelenlétével Dr. Beer Miklós püspök Úr,
aki lengyel nyelven köszöntötte a hívőket és megáldotta Őket.
Elmondta, hogy a volt lengyel pápa a példaképe, ahol csak tudott részt vett a közös
találkozásokon Szt. II. János Pál pápával.
A lengyelek az együttes közreműködésével, köszönetképpen elénekelték a pápa kedvenc
énekét a „Barka”-t, tudva, hogy ezt az éneket a püspök Úr is kedveli és tudja is.
Mindenki szeméből kicsordultak a könnyek, felejthetetlen pillanatok voltak.
A szentmise alatt és a mise végén a lengyel együttes és a lengyelek énekelték a
csodálatos karácsonyi énekeket, az un. „kolędákat”

A kétnyelvű szentmisét Krzysztof Miklusiak Galgahévízről érkező atya és
Máté György esperes, plébános celebráltak.

A közös Adventi 3. Gaudete gyertyagyújtás a főtéren dr. Beer Miklós megyéspüspök Úr,
az egyház képviselők és városvezetők jelenlétével és nagy létszámú szolnoki
lakossággal együtt történt.

A gyertyagyújtáson közreműködött a „Pleśnioki” együttes is.

Sóki Ferenc tárogató előadóművész eljátszotta a nemzetközileg ismert éneket
a „Csendes éjt”

Ünnepi köszöntők, jó kívánságok Szalay Ferenc polgármester Úr,
Bátori Zsolt Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és
Királyháziné Tisza Andrea Lengyel-Magyar Klub elnöke előadásában hangzottak el.

Az ünnepségünket jelenlétükkel megtisztelték:
Szalay Ferenc Úr Szolnok Város polgármestere
Szabó István Úr Szolnok Város alpolgármestere
Fejér Andor Úr Szolnok Város alpolgármestere
Magyar Anikó Ph. Vezető Tanácsosa
Czakóné Gacov Katalin a Verseghy Ferenc Könyvtár igazgatója
Dankóné Szabó Edit A Szolnoki Europe Direct irodavezetője
Egyház képviselői: Máté György esperes, plébános Úr és Miklusiak Krzysztof atya

Poninski díj adományozása

A Szolnoki Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat évente elismerésben részesíti azokat
a személyeket vagy szervezeteket, akik munkájukkal aktív segítséget nyújtanak
a kétoldalú kapcsolatok ápolásában, fejlesztésében.
A 2016. évben a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat képviselő- testülete és a lengyel
közösség Poninski Díjat adományozott Dankóné Szabó Editnek, Szolnok Városi Verseghy
Ferenc Könyvtár osztályvezetőjének, az Europe Direct Iroda vezetőjének, elismerve
a munkáját, segítőkészségét, hozzáállását a lengyel kultúra, történelem és művészet terjesztésében.

Bátori Zsolt LNÖ elnöke különdíjban részesítette László Cecíliát a Városi Verseghy
Ferenc Könyvtár munkatársát.

LNÖ elnöke külön köszöntötte Horgos Beátát, akinek munkája elismeréseként
Kisújszállás Tiszteletbeli Polgár címét adományozta Kisújszállás városa.

A „Lengyelnyelvű mini könyvtárat” megnyitotta Czakóné Gacov Katalin Könyvtár Igazgatónője.
A könyveket Szolnok város testvérvárosa a Bielsko-Białai Városi
„Książnica Beskidzka” Könyvtára adományozta.

A Bielsko-Białai Könyvtár igazgatója Bogdán Kocurek évek óta
támogatja az itt élő lengyelséget könyvekkel
és minden évben, már hagyományosan
elküldi csodálatos karácsonyi és Új Évi kívánságokat.

„Pleśnioki” népi együttes betlehemes előadása.

A Betlehemesek – lengyel hagyományok szerint – a karácsony és Új Év közeledtével jártak
faluról – falura, házról – házra, hogy elmondják a jó kívánságokat. Jelmezben öltözve
(leggyakrabban angyal, pásztorok, katona, királyok, zsidó, cigányasszony és muzsikusok
valamint ló, kecske vagy medve) jelentek meg a háznál. Elmaradhatatlan kelléke a
betlehemes csoportnak a csillag.
Vidám, vicces módon – vers, mondóka vagy ének formájában – igazán vidám
hangulatot teremtették a rendezvényünkön.

A hivatalos program után a rendezvény a könyvtár földszinti un. Verseghy teremben folytatódót.
Az érkező vendégeket az ünnepélyesen megterített gyertyafényes asztalok valamint a
feldíszített fenyőfa és az ünnepi hagyományos ételekkel megrakott asztal fogadta.
Az ünnepi vacsorához az itt élő hölgyek már csütörtökön megfőzték a hagyományos
„bigost” és a céklalevest. A DREHER étterem is hozzájárult a vacsorához valamint az
asztalra kerültek a Lengyelországból hozott hagyományos ételek, sütemények és
nem utolsó sorban az érkező vendégek által készített ételek (halak, vadnyúl, saláták és sütemények).

Ostyatörés

Krzysztof atya megszenteli az asztalra kikészített Lengyelországból hozott ostyát és az ünneplőkhöz fordulva elmondta: „közeledik ez az egyetlen, megismételhetetlen, ünnepélyes nap az asztalon fekvő ostyával. Az ostya ez egy olyan kenyér, amelyben öröm, megbékélés, és jó kívánságok vannak”. Ez a szokás csak Lengyelországra jellemző, célja embereket, családokat egyesíteni. Egymással törni ostyát azt jelenti „hogyha utolsó kenyér darabom lenne, megosztom veled”. A résztvevők egymással ostyát törve, átadtak jókívánságaikat. Gyönyörű, felemelő érzés!

Az ostyatörés és az asztal szentelése után elkezdődött a vacsora.

Vacsora végeztével elkezdtünk énekelni a „kolędákat” a lengyel karácsonyi énekeket a
korábban elkészített énekkönyvből ( 24 oldalas) és magyar karácsonyi énekeket.

Az est vidám, jó hangulatban tánccal és énekkel folytatódott.

Függetlenségi túra – Tarnów, Łowczówek, Krakkó, Zakopane

image_pdfimage_print


Függetlenség Napja

image_pdfimage_print

November 11-ét a lengyel történelemben a hazafiság, a nemzeti öntudat és a függetlenség újbóli kiharcolásának szimbólumaként tartják számon. A Lengyel Függetlenség Napja 1918. november 11-éhez kapcsolódik, amikor Lengyelország 123 évnyi, háromoldalú idegen elnyomás után szerezte vissza függetlenségét és szabadságát. Addig orosz, porosz, német és osztrák fennhatóság alatt állt. A megemlékezés után – az ugyanarra a napra eső Szent Márton napja alkalmából – baráti beszélgetés következett és a hagyományokhoz illő különféle finomságok kerültek az asztalra.

Lengyel-magyar horgászverseny

image_pdfimage_print